LAMPÁŠ občianske združenie

Cég neve:LAMPÁŠ občianske združenie
Cég székhelye:Hviezdna 676/111, Topoľníky 930 11
E-mail:oz.lampas@gmail.com
Telefon:0905 400 763
Web: lampas-oz.bizref.sk
Szervezet azonosító száma:50662261
Adóazonosító szám:50662261
Megnyitni a térképet új ablakban

A Sarló 82 citerazenekar


A citerazenekar céljairól és tevékenységéről

A Sarló 82 citerazenakar tagjainak többségét még gyermekkorban megérintette a hangszer varázsa. Közös a múltjuk, ugyanis a Sarló citerazenekar oszlopos tagjai voltak éveken keresztül. A 82-es szám utalás a Sarló megalakulásának évszámára. A csapat újraálmodója és vezetője Házi Lajos, további tagjai pedig Beke Zoltán, Gaál István, Vangel Ignác, Csölle Csaba és Gödölle János. Előadások során megkísérlik visszavezetni a fiatal generációt a gyökerekhez, azokhoz a dallamokhoz, ahhoz a népzenéhez, amely egykoron őseink muzsikája volt. Egy pénteki próbán beszélgettünk múltról jelenről és a jővőről.
A Sarló 82 nevet viselő citerazenekarnak a novemberi népzenei fesztiválon volt a bemutatkozó fellépése, ahol kísérő zenekarként léptek fel a népdalkör asszonyaival közösen. Sikerélmény volt számukra az az erkölcsi támogatás, amit kaptak a közönségtől, a falu lakosaitól, s ez többet jelent számukra, mint ha anyagi segítséget kaptak volna. Pedig arra is szükségük lenne, hiszen a hangszerek, amelyekkel jelenleg játszanak, a kilencvenes években készültek és elöregedtek. A citerazenekar rangidős tagja, Beke Zoltán mesélt a kezdetekről, az 1970-es évekről, vezetőváltásról a kultúrház élén, aminek következtében szinte egyik napról a másikra megszűnt a citerazenekar a faluban. Majd Kovács Gyula vezetése alatt újra összeállt a csapat, melynek tagjai Kovács János, Csölle József voltak, és a fiatalok, Rajkovics Alfréd, Kovács Alfréd, Hamran László és Gödölle János. Később Novoszák László is csatlakozott a csapathoz, nagy szükség volt rá, ugyanis ő volt az egyetlen, aki kottát tudott olvasni, és Takács László, aki a köcsögdudás volt. Bárki, aki a nagy „öregektől“ tanult citerázni, annak azt próbálták megtanítani, hogy ne csak játsszon, hanem adja át a dalokat a közönségnek. Sajnos, miután Csölle József meghalt, a két Kovács sem folytatta a zenélést. Elindult az utánpótlás nevelése Hamran László vezetésével, így felcsillant a remény, hogy a folyamat nem vész el. Egyre többet tanultak és évente részt vettek a tiszakécskei citeratábor szakmai továbbképzésén. Rengeteg fiatal tanulta és szerette meg a citerázást, nevük felsorolásától terjedelmi okok miatt eltekintünk. 1982-ben Beke Zoltán ötlete alapján felvették a Sarló nevet. Ebben nem volt vita közöttük, hiszen a fő támogatójuk a helyi szövetkezet volt és tagjainak jelentős többsége is ott dolgozott. Vezetőjük Rajkovics Alfréd lett, aki dinamikusan fejlesztette a csapatot, annyira, hogy még rádiófelvétel is készült róluk. A nyolcvanas évek közepén már újabb hangszerekkel, a tíz darab Molnár citerával zenéltek, a Pauk citerák után ez nagy előrehaladást jelentett. Fontos megjegyezni, hogy az évtizedek alatt cserélődött hangszereket a szövetkezet ajándékozta a Csemadoknak, amelynek akkori elnöke Szalai Antal volt, így az 1993-ban kapott Prigyeni Pál gyártotta inárcsi citerákat is. A zenekar tagjai az évtizedek alatt számtalanszor cserélődtek, a 90-es években elsőként Kovács Alfréd távozott, rá egy évre pedig Gödölle János, Gaál István, Vangel Ignác és a zenekar vezetője, Házi Lajos is abbahagyták a zenélést. Volt, aki azért, mert családot alapított, s volt aki azért, mert bevonult katonának. Meg kell említeni, hogy a citerásoknak volt művészeti vezetőjük is Juhos Julianna személyében 1994-től, amikor több csapat is játszott a Sarló égisze alatt. A művészeti vezető oszlopos tagja volt az akkor hattagú zenekarnak, rengeteg fellépésük volt, és sikert sikerre halmoztak. Ebben az időszakban vált Beke Zoltánból is tenor citerás egészen 1998-ig, amikor végleg hátat fordított a csapatnak.
1994-ben Balogh László vette át a csapat irányítását. Az újra összeállt csapattársak elismerik az irányítása alatt működő zenészek munkáját, nagyra értékelik, hogy évtizedek óta öregbítik a Sarló nevet, s nem hagyták, hogy feledésbe merüljön. Szomorúan veszik tudomásul viszont azt a tényt, hogy bár nyárasdiként lépnek fel a zenészek, lassan nincs közöttük olyan, aki nyárasdi lakosként van bejegyezve. Elismerés mellett azonban van egy kis keserűség is bennük, mégpedig amiatt, hogy úgy érzik, megfeledkeztek róluk, mintha nem is léteztek volna, pedig egykor aktív részesei voltak a Sarló sikereinek. Erkölcsi problémaként kezelik azt a tényt is, hogy az ajándékba kapott jó minőségű hangszerek nyomtalanul eltűntek, pedig most, hogy újra összeálltak, jó célt szolgálnának. Azok a citerák, amelyeket a raktárban találtak, s amelyeken jelenleg játszanak, elavultak, megértek a cserére. Házi Lajos egy-egy próbán szinte félóránként hangol, de szerencsére ez nem veszi kedvüket. Játszanak, mert játszani akarnak. Még nem felejtették el a múltat, bár sok mindent újra kellett tanulniuk. Az első fellépés előtt hat héttel kezdtek próbálni, vagyis hat péntek este alatt készültek fel az előadásra. Dícséretes dolog, mert az egy-két évtizedes kihagyás miatt időt kellett adni az ujjaknak, hogy engedelmeskedjenek. S hogy ez sikerült, azt bebizonyították közönség előtt is.
Azóta is kitartóan gyakorolnak, nosztalgiáznak, s napról napra fejlődnek. Kívánunk mindannyiuknak kitartást, s azt, hogy a fáradozás elhozza számukra a sikert még akkor is, ha a zenéléssel nem ez a fő céljuk.